Brácsakották

forrás: bracsakotta.hupont.hu
file:

Magyar népzenében használt háromhúros brácsára írt 'Lókották'


Dúr akkordok fogástáblázata

Moll akkordok fogástáblázata

Domináns szeptimakkordok fogástáblázata

Bartha Ágoston - Kontraiskola

forrás: musicart.hu
file: kontraiskola mappa

TARTALOMJEGYZÉK

1 Bevezetés

1.1 Előszó
1.2 A háromhúros brácsa
1.3 Hangolások
1.4 Hangszervásárláskor
1.5 A vonó és fogása
1.6 A hangszer helyes tartása
1.7 Gyakorlással kapcsolatos jó tanács

2 A vonózás

2.1 A hangszer helyes tartására
2.2 a vonó húrokhoz viszonyított merőlegességére
2.3 a vonó fája ne érjen a húrokhoz
2.4 mindhárom húrhoz ugyanolyan erovel tapadjon
2.5 a vonó húrlábtól való mindig azonos és optimális távolságára
2.6 a szép vonóindításokra és vonómegállításokra

3 A fogások

3.1 A fogástáblázat
3.2 Behangolás
3.3 A G dúr
3.4 A C dúr
3.5 Akkord párok, Dúrakkordok

4. Vonásfajták

4.1 Parlandó hangsúlyok nélküli
4.2 A zenei 1-3 -at hangsúlyozó

4.2.1 A teljes vonóra egyetlen hangsúly jut
4.2.2 A dűvők

4.2.2.1 Folyamatos dűvők
4.2.2.2 Megszakított dűvők

4.3 Aszimmetrikus vonások
4.4 A zenei 2-4 -et hangsúlyozó (esztamm)
4.5 Kevert vagy összetett vonások
4.6 A sokféle vonásnemről röviden

5 További akkordok haladóknak

5.1 A 7-es akkordok
5.2 A moll akkordok
5.3 Gyakran előforduló akkordfűzérek (sémák)
5.4 Hangfelvételek lejegyzése

6 Fogástáblázat
7 Névjegy

1.1 ELŐSZÓ

A kontraiskola olyanok számára készült, akik szinte zenei előképzettség nélkül szeretnének megtanulni kontrázni. A szükséges zeneelméleti anyag megtanulható a rendelkezésre álló szakirodalomból. Itt hangsúlyosan gyakorlati oldalról közelítjük meg a hangszeren való játékot és a gyakorlás során felmerülő problémákat. Érintjük a hangszervásárláskor szükséges információkat, megtanuljuk a vonókezelést, a különböző akkordok fogásait és foglalkozunk a harmóniafűzési problémákkal is. A kontraiskola hasznos segédanyaga lehet a népzenei tanfolyamoknak, zeneiskoláknak, valamint egyéni érdeklődőknek.

1.2 A háromhúros brácsa
A hangszer leginkább Erdély területén használatos. A hagyományos brácsától az különbözteti meg, hogy a három húr egyetlen síkban fut egymás mellett. Ezért a húrláb ívét egyenesre kell vágni. Ezért egyetlen lehetséges vonóirány létezik és minden pillanatban mindhárom húr szól. A hangszeren dallamjáték lehetetlen. A zenei kíséret harmóniáit és ritmikáját lehet vele széles körben megvalósítani.

1.3 Hangolás:
A húrokat mindig G-D-A hangokra hangoljuk. Az „A” húr helyére is „G” húr kerüljön egy hanggal feljebb húzva. Ez a fajta legelterjedtebb hangolás eredményezi a nagyon tömör hangzást, amivel egyúttal a legnagyobb hangerőt érhetjük el. Ez fontos szempont, mert a hegedű - brácsa- bőgő vonóstriónak ki kellett szolgálni esetleg több száz fős mulatságot is. Néhány egyéb speciális hangolás is ismeretes. Van rá példa, hogy a középső „D” húrt egy D-re húzott vastag „C” brácsahúrral helyettesítik. Ez a hangzást mélyebbé, bársonyosabbá, puhábbá teszi. Más esetben pedig az „A” hangot hagyományos, tehát normál „A” húrral szerelik. Ezt a hangolást prím kontra hangolásnak nevezik és hegedőn szokták elkövetni. Végül, de nem utolsósorban létezik olyan hangolás is, hogy az egyenesre vágott lábon 4 húrt hangolnak C-G- D-A hangokra úgy, hogy a „D” hangot C-húrról, az „A” hangot pedig G-húrról húzzák feljebb egy hanggal. Az ilyen hangszeren különösen nehéz a játék, hiszen egyszerre négy húrt kell tisztán megszólaltatni. A régebbi időkben a húrokat jobb híján a zenészek maguk fonták juh vagy birkabélből. Ezek a mai fémhúroknál sokkal vastagabbak és hangosabbak voltak. Hátrányuk az, hogy sokkal érzékenyebbek a pára és hőingadozásra, továbbá nem vehetik fel a versenyt a vastagságtartás és a homogenitás terén sem a mai gyári fémhúrokkal. Épp ezért nagyon nehéz rajtuk tisztán játszani. Maradjunk tehát a kereskedelemben kapható fém brácsahúroknál.

1.4 Hangszervásárláskor figyeljünk z alábbi dolgokra: Minél nagyobb a hangszer teste, annál nagyobb lehet a hangja. Ha rövid a karunk és az ujjaink, lehetőleg ne vegyünk túl nagy hangszert, mert nehézségeink lesznek a magasabb akkordok tiszta megfogásával. Lehetőleg ép hangszert vegyünk. Különösen ügyeljünk arra, hogy a lélek végeinél ne legyen repedt a hangszer. óvakodjunk a „kikapart” brácsáktól is. A kikaparás annyit jelent, hogy belülről alaposan elvékonyítják a hasat de néha a hátat is. Ilyenkor a vékonyabb hangszer jobban szól, de sokkal sérülékenyebbé válik és hamarabb „elfárad” a fája. Vásárláskor nyomkodjuk meg a hasat és a hátat. A lakkozásban tükröződő fényen láthatjuk, hogy milyen mozgásokat végez a has vagy esetleg a hát. Kontrázási célra kezdetben nem érdemes drága mesterhangszert venni, viszont figyeljünk oda arra, hogy tiszta legyen rajta a fogás. Ezért vásárláskor legyen nálunk néhány különböző magasságra levágott egyenes húrláb, hogy az esetleg négyhúros kontrát hamar átszerelhessük háromhúrosra. E nélkül sose vegyünk meg hangszert. Kopogtassuk végig a káva mentén a hasat és a hátat is. Ha eközben zörgést hallunk, az adott helyen nem fog a ragasztás. Az eladó szövegét udvariasan hallgassuk végig, de kizárólag saját benyomásaink és a hangszer hangja alapján vásároljunk. Végül sose vásároljunk illetve próbáljunk ki hangszert konyhában vagy egyéb puszta falak határolta szobában, hanem hallgassuk meg szabad téren vagy akusztikailag csillapított helyen is.

1.5 A vonó és fogása:
A régi időkben jobb híján a vonót is maguk készítették elődeink. Ennek oka nem valamely divat vagy különleges igény volt, hanem inkább a szegénység. Azokat a vonókat nem lehetett a ma megszokott kápacsavarral feszíteni, mert a kápa mozdíthatatlan volt. A szőrt a végénél belefont spárgával kötözéssel rögzítették a kápához. így a szőr feszességét ezen túl csak a vonófogással tudták változtatni. A vonót annyiban fogjuk másként mint a klasszikusok, hogy jobban a markunkba vesszük a kápát, továbbá a kisujjat nem tesszük a feszítőcsavarra, mert nincs szükség a több lehetséges vonóirány megvalósítására. Fontos szempont viszont, hogy a mutatóujjunk első ujjpercével nagy erővel és kényelmesen nyomhassuk a vonót a húrokra.

1.6 A hangszer tartása:
A brácsát nem a klasszikus vonós hangszereknél megszokott módon tartjuk. Ennek oka nem valamiféle divat vagy különcség, hanem inkább törekvés a lehető legkényelmesebb póz elérésére. Megjegyzem, hogy kezdetben bármely hangszertartás rendkívül kényelmetlennek tűnik. Idő kell a legkényelmesebb póz elsajátításához is. Helyes brácsatartás esetén a hangszer négy helyen támaszkodik testünkhöz. A hangszer alsó kávája a gombnál érintkezik a szegycsontunkhoz vagy attól kissé a jobb vállunk felé. Második pont a káva érintkezik a bal alkarunk belső középső részével. Harmadik pont a hangszer nyaka befekszik a balkezünk hüvelyk és mutatóujjai közé. Negyedik pontként állunkkal rögzíthetjük még a hangszert a hozzá közel eső kávarész érintésével. Szokjuk meg, hogy a hangszer vége ne lógjon le és a három húr közel függőleges síkban álljon. A vonó mindig pontosan merőleges legyen a húrokra és ügyeljünk arra, hogy mindig mind a három húr egyenlő hangosan szóljon. Ez különösen eleinte nem is kis feladat.

1.7 Gyakorlással kapcsolatos fontos jó tanács: Bármilyen gyakorlás ciklikus folyamat. Ez azt jelenti, hogy többször ismételgetni kell mindent ahhoz, hogy beidegződjön. Saját tapasztalatom az, hogy az ismételgetés önmagában felületessé teheti a gyakorlást. Könnyen abba a hibába esik az ember, hogy egyre gyorsítva a tempót, átsiklik a hibákon és így rögzülhetnek a dolgok. Gyakorláskor legfontosabb az állandó analitikus odafigyelés. Magyarul az, hogy minden pillanat tudatos legyen. Ennek jegyében nézzük az első de nem is könnyű akadály vételét, a vonózást.

2. A VONÓZÁS

Első feladat:
Húzzuk teljes vonóhosszban lefelé és felfelé egyenletes hangerővel az üres hármashangzatot. Ez nem könnyű feladat mert egyszerre nagyon is sok mindenre kell figyelni úgymint:

A hangszer helyes tartására,
a vonó húrokhoz viszonyított merőlegességére, a vonó fája ne érjen a húrokhoz,
mindhárom húrhoz ugyanolyan erővel tapadjon, a vonó húrlábtól való mindig azonos és optimális távolságára, a szép vonóindításokra és vonómegállításokra. Ugye, hogy nem kis feladat ? Az a helyes, ha ezzel a problémával legalább 4 órát eltöltünk. Vegyük sorra a teljesítendő pontokat !

2.1 A hangszer helyes tartása.
A kezdet kezdetén csupán vegyük fel a hangszert a helyes tartás szerint, majd tegyük le, majd kis idő után ismét vegyük fel. Próbáljunk megbarátkozni a kezdetben kényelmetlen pozitúrával. Később mind több ideig vegyük fel a hangszert és így mozogjunk vele. Üljünk le, álljunk fel és picit sétáljunk is vele. Ha elfáradtunk, ujra tegyük le és kis pihenés után ismét vegyük fel. Előbb utóbb otthonos lesz a póz.

2.2 A vonó húrokhoz viszonyított merőlegessége. Egyelőre kicsivel a húrok fölött húzogassuk a vonót ügyelve arra, hogy ne legyen kaszáló jellegű a mozdulat. A vonó mindig pont függőlegesen mozogjon. Ehhez szükség van a csukló bizonyos kilazítására, hogy minden pozícióban függőlegesen tudja tartani a vonót. Ezt a bizonyos fel és le vonáskor szükséges csuklómozdulatot érdemes hangszer nélkül is gyakorolgatni. Ennek az az értelme, hogy nem vonja más dolog el a figyelmünket, mint például a hangszer tartása és a vele kapcsolatos kezdeti kényelmetlenségek. Ha már az a bizonyos csuklómozdulat automatikus, tegyük a vonót a valóságban is a húrokra és húzzuk meg.

2.3 A vonó fája ne érjen a húrokhoz !
A vonót úgy tartsuk, hogy a fája semmiképp ne érhessen a húrokhoz, mert az játék közben zörgő hangot ad. Hiába koptatja a húrokat, a fáról lejön a festés, továbbá a szőr sem egyenletesen kopik és szakad..

2.4 Mindhárom húrhoz ugyanolyan erővel tapadjon. Szinte biztos, hogy kezdetben csak valamelyik szélső, esetleg vele a középső húr fog megszólalni mégpedig reszelős rekedtes hangon. Ez a csukló többirányú merevsége miatt van így. Ügyeljünk tehát arra, hogy mindhárom húr szóljon minden pillanatban. Ez az első nehezen teljesíthető feladat. Sokat gyakoroljuk ezt és próbáljunk vonós kezünkön lazítani, mert az az oka a kellemetlen hangzásnak. Közben a hangszert néha tegyük le és újra vegyük fel, ezzel is oldva a kezdeti görcsösséget.

2.5 A vonó húrlábtól való mindig azonos és optimális távolsága. Minél közelebb húzzuk a vonót a húrlábhoz, annál hangosabb, de ugyanakkor annál recsegősebb (sok gyakorlás után) felhangdúsabb hangzást kapunk. A kezdet kezdetén ne közelítsük meg nagyon a húrlábat. Egyezzünk ki a tőle való 4 centinyi távolságban. Ilyen helyzetben könnyebb megszólaltatni recsegés és besípolás mentesen a húrokat. Néhány hónappal később, amikor már biztosabban áll a kezűnkben a vonó, érdemes a húrlábat másfél centire megközelíteni. Ez a távolság tehát mindig a megszólaltathatóság és a hangerő kompromisszuma. Halk és lassú számokat a lábtól nagyobb távolságra kell megszólaltatni.

2.6 A szép vonóindítások és vonómegállítások. A vonót megindítani és megállítani sokféleképp lehet. Később a különböző vonások megvalósításakor erről még sok szó fog esni. Most a legegyszerűbb, de nagy odafigyelést igénylő esettel kezdjük. Tegyük a vonót a kápánál a húrokra gondosan ügyelve arra, hogy mindháromhoz érjen hozzá. Kissé nyomjuk a vonót a hangszer hasa felé, majd pontszerűen húzzuk meg lefelé a vonót. A tapadási súrlódást leküzdve a vonó megindul lefelé és megszólalnak a húrok. Most kezdődnek a nehéz pillanatok. A vonót egyenletes mozgásban kell tartani egész a vonó csúcsáig mégpedig állandó kontroll alatt. Ez azt jelenti, hogy végig figyelni kell a vonó húrokhoz viszonyított merőlegességére és arra is, hogy idő közben nehogy elhallgasson valamelyik húr. így egyszer csak eljutunk a csúcsig, ahol a vonót szépen pontszerűen meg kell állítani. Ez annyit jelent, hogy a megállítás után már semmilyen hangmaszat ne szólaljon meg. Most vegyük el a vonót a húroktól. Ne csináljunk semmit, hanem gondolatban elemezzük a történteket. Gondoljuk végig, hogy mi volt jó és mi nem sikerült. Ez a gyakorlás lényege. Ha most elkezdenénk oda-vissza vonózni, sosem alakulna ki a kellő kontroll. Tehát, miután kiértékeltük az eseményeket, újra induljunk a kápától. Hajtsuk végre a fenti folyamatot, majd újra értékeljük ki a történteket. Ha elégedettek vagyunk és a környezetünk is, mehet a folyamat most már fordítva a csúcstól a kápáig. Ezt is külön ismételgessük. Ha ez is jól megy, csak akkor kezdjünk az oda-vissza vonózáshoz, de akkor is minden vonóforduláskor álljunk meg és mélázzunk el a történteken. így nem térhetünk le a helyes útról és jó hatásfokkal haladhatunk tovább.

3. A FOGÁSOK

3.1 A fogástáblázat.
Ismerkedjünk meg a mellékelt fogástáblázattal. Ez tartalmazza a lehetséges fogások képeit. A gitár bundjainak megfelelően félhangos osztásokat jelöl a fogólap sematikus képén. Pötty jelzi a szükséges lefogási helyeket. Az akkord mellé írt számok az ujjrendre utalnak. 1,2,3,4 rendre a mutató, középső, gyűrűs és a kisujjat jelentik.

3.2 Behangolás.
Mindenekelőtt hangoljuk be tisztára a G, D, A húrokat. Ha ehhez nem elég az „Á” síp vagy hangvilla, használjunk kromatikus hangoló gépet. A gitárhoz használatos olcsóbb gépek nem megfelelőek. Célszerű először az A-húrt behangolni, majd összehúzva a D-vel, azt is behangolhatjuk. Végül a D-t a G-vel húzzuk össze és most a G húrt hangoljuk be. Amennyiben eredetileg nagyon el volt hangolva a hangszer, másodszor is ellenőrizzük és korrigáljuk a hangolást.

3.3 A G dúr.
Próbáljuk először lefogni a G-dúr akkordot. A mutató ujjunkkal kell az A húron fogni egy H hangot. Ez nagyjából 2 centire esik a fogólap elejétől. Húzzuk össze a három húrt úgy, hogy az akkord kristály tisztán szólaljon meg. Ha ez teljesült, rögzítsük fejünkben a pontos lefogási helyet. Engedjük el, majd ismételten fogjuk le a hangot. Ha idő közben hamis lett az akkord, tisztítsuk ki. Semmiképp se rögzüljön hamisan a fogás. A három hangnak gyönyörűen össze kell csengenie. Ha valaki nehezen hallja meg a fogott hang tisztaságát, neki hangoló gépet kell használni a helyes pozíció megtalálásához. Kristály tisztán megfogott akkorddal próbálgassuk az egyenletes vonást lefelé és felfelé. Néha tartsunk szünetet, majd újra vegyük fel a hangszert, fogjuk meg tisztán a G-dúr H hangját és gyakoroljuk az egyenletes vonózást úgy, hogy a fent tárgyalt helyes vonózási kritériumok maradéktalanul teljesüljenek.

3.4 A C-dúr.
Ha minden jól megy, tanuljuk meg a C-dúr fogását. Itt már két húrt kell lefogni. A mutatóujjunkat áttesszük a D-húrra ugyanolyan távolságra a fogólap elejétől mint az előbb volt az A-húron. A középső ujjunkkal fogjunk egy C hangot az A-húron. Ez nagyjából egy ujjnyival van feljebb az előző pozíciótól. Ezt az akkordot is ki kell tisztítani és rögzíteni kell fejünkben a pontos fogási pozícióit. Most a tisztán fogott C-dúr akkorddal próbálgassuk a helyes vonózást.

3.5 Akkord párok, Dúrakkordok
Ha biztonságosan eltaláljuk már a C-dúrt is, próbáljuk váltogatni az eddig megtanult két akkordot. Először csak minden negyedik vonás után váltsunk fogást. Később minden másodiknál, majd végül mindegyik vonásnál. Célszerű kezdetben az akkordokat párban megtanulni. A zenei kíséretekben bizonyos fogások gyakran fordulnak elő kötött sorrendben. Ezt kihasználva javaslom az
alábbi akkord párokat lehetőleg együtt megtanulni: G-C, C-F, A-D, D-G, E-A, H-E, Fisz-H, F-B, B-Esz.
Tanuljuk még meg az Asz és a Cisz dúr fogásait is. Ekkor minden létező dúrfogást ismerünk. Ennek birtokában már rengeteg fajta zenét le tudunk kísérni. Az Erdélyi Mezőség tájegységhez tartozó falvakban szinte csak ezeket az akkordokat használták a legutóbbi időkig. Fentiek elsajátítása sok időt és türelmet igényel. A fogó és a vonós kéz együtt fejlesztendő, tehát egyelőre érjük be ennyi akkorddal és tanuljunk meg néhány alapvonást.

4.VONÁSOK

Párlandó dallamokat kísérő ritmika nélküli folyamatos vonózás A zenei 1-et illetve 3-at hangsúlyozó vonózások A zenei 2-t illetve 4-et hang-súlyozó vonózások (esztamm) Az utóbbi két vonózás kombinációiból adódó speciális vonózások

4.1 Párlandó dallamokat kísérő ritmika nélküli folyamatos vonózás lényege az, hogy a párlandó dallamok alatt állandóan szól a kontra. Sohasem szabad tehát szünetet hagyni. A vonóváltásokat lehetőség szerint úgy kell megoldani, hogy egyáltalán ne lehessen meghallani.
Ez nem kezdőknek való feladat, mert szükségeltetik hozzá a sok muzsikálástól kilazult csukló. A hangerővel és az akkordokkal követni kell a prímást és semmiképp sem megelőzni őt. Ilyen vonással kell kisérni többek közt a hajnalikat és a dojnákat.

4.2
A zenei 1-et illetve 3-at hangsúlyozó vonózások. Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb vonás.
Alapvetően három alosztálya különböztethető meg.

:4.2.1 
A teljes vonóra egyetlen hangsúly jut. Ennek tipikus példája a széki lassú vonása, ahol mindig a vonó elején elhangzik egy nagy hangsúly, majd azt követi egészen a vonó végéig tartó hosszan elnyújtott hang. Annak érdekében, hogy az első hangsúly minél nagyobb legyen, gyakran a vonófordulás előtt egészen lelassul a mozgása, hogy a kellő pillanatban ostorszerű mozdulattal válthasson irányt laza csuklóval a vonós kéz. Ez csak egy példa volt az egy hangsúlyos vonásra. Természetesen az első hangsúly lehet elnyújtott, viszonylag hangsúlytalan, de gyakori eset az is, hogy nem húzzuk folyamatosan a vonót, tehát a következő hangsúly előtt leállunk vele. Ilyenkor a szünet előtti hang lehet elhalkuló, vagy pontszerűen megállított. Utóbbi esetben rendkívül fontos a megállítás pontos időzítése. Végül ide tartozik az az eset is, amikor a vonás egyetlen rövid hangsúlyból áll. Ennek is lehet két fajtája a szerint, hogy a vonót a húrra szorítva indítjuk meg, vagy a levegőből bizonyos sebességgel érkezve „csípjük” meg vele a húrokat.

4.2.2

A dűvőket aszerint osztjuk két részre, hogy vonóváltáskor rögtön indul e visszafelé a vonó, vagy megszakítással, tehát zenei szünet közbeiktatásával

. 4.2.2.1
Folyamatos dővő

A vonót lefelé rögtön hangsúllyal indítjuk. Utána hamar ellazítjuk csuklónkat, hogy a vonó közepére érve új hangsúlyt helyezhessünk el, majd a vonót ismét ellazult csuklóval egészen a végéig húzzuk. Ott meg nem állítva úgy fordítjuk meg, hogy egyúttal hangsúly is keletkezzen. Ellazult csuklóval húzzuk immár felfelé a vonót. A közepéhez érve elhelyezzük a negyedik, egyben utolsó hangsúlyt, majd egészen a kápáig laza csuklóval haladunk. Itt újra kezdjük a folyamatot úgy, hogy megállás nélkül hangsúlyosan vonásirányt váltunk. A legtöbb csárdást és a verbunkokat ilyen vonással kísérjük. A folyamatos dűvő belső ritmusa szerint igen változatos lehet. A belső ritmust befolyásoló tényezők lehetnek bizonyos ritmuspontok, például a zenei 2 és 4 erősebb hangsúlyozása. Így tehetjük a kíséretet aszimmetrikusabbá, feszesebbé és épp ezen finomságok pontos megvalósításával közelíthetjük meg a különböző kíséreti stílusjegyeket. Mit is tehetünk egyetlen hangsúllyal ?

• Kissé hamarabb vagy később indíthatjuk, vagy fejezhetjük be,
• Játszhatunk a vonó sebességével és nyomásával is. Ezen eszközökkel bármilyen folyamatos dűvőt megvalósíthatunk.

4.2.2.2 Megszakított dűvő

A vonót lefelé rögtön hangsúllyal indítjuk. Utána hamar ellazítjuk csuklónkat, hogy a vonó csúcsához érve megvalósíthassuk a következő hangsúlyt. A csúcsnál teljesen megállítjuk a vonót. A szünet ideje alatt felkészülünk arra, hogy felfelé is elegendően nagy hangsúllyal tudjuk indítani a vonót. Utána a vonót tovább tolva felfelé a csuklónkat ismét ellazítjuk, hogy a kápánál megvalósíthassuk az utolsó hangsúlyt. Utána ismét szünetet tartunk és újra indítjuk a folyamatot. A vonó közepén a két hangsúly közötti időben nem tökéletesen egyenletes a megszólaló hang. Annak dinamikai ívével nagyban befolyásolhatjuk a vonás belső ritmikáját. Csak egy rövid példa: A SZÉKI magyar vonásában a két hangsúly között a vonó folyamatosan gyorsuló , tehát egyre erősödő hangot hoz létre. A vonó végére érve már annyira hangossá válik, hogy a megállítás pillanatában keletkezik a második hangsúly.

4.3 Aszimmetrikus vonások
Sokféle aszimmetrikus vonás létezik. Alapvetően jó hozzáállás az, ha a leghűbben törekszünk a hegedűs által diktált fő ritmusképletet lekövetni. Felsorolnék néhány jellemző esetet:

A zenei 1-2-3-4 es ritmuspontokon belül úgy zajlik le, hogy az 1-2 és a 3-4 között hosszabb idő telik el, mint a zenei 2-3 illetve a 4-1 között. Ez a megszakított sántadűvő tipikus esete. Jó példa rá a széki magyar és a kalotaszegi legényes vonása, bár a kettő között is lényeges különbségek vannak.

A fenti példa fordítottjaként említhető a széki lassú vagy bizonyos asztali nóták kíséretei. Ebben az esetben a zenei 1-2 illetve 3-4 ritmuspontok között kevesebb idő telik el mint a 2-3 vagy a 4-1 között.

Az egyszerű dűvőben, amikor lefelé és felfelé is két hangsúlyt játszunk, szinte minden esetben a zenei 2 és a 4 ritmushelyei jobban hangsúlyozandók. Kissé erősebben megnyomhatók, esetenként hamarabb elkezdhetők illetve nagyobb sebességgel megszólaltatandók. Ezek mértéke a leheletfinomtól az igen erősen hangsúlyozott eltérésekig is előfordulhatnak. Zenéje, tájegysége, tánctípusa válogatja. Ezek taglalása jelen keretek között lehetetlen. Hallgatózni, figyelni és zenével együtt gyakorolni célszerű.

Létezik olyan aszimmetria is, ahol a zenei 1-2-3-4 az időben egyre ritkábban szólaltatandó meg. Ez a fajta fura ritmusképlet leginkább a Maros-mente környéki purtáta nevű tánc kísérőzenéjében érhető tetten, de nyomokban sok más helyen is megfigyelhető. A ritmuspontok nagyjában az alább megjelenítendő módon követik egymást az időben:

1 2   3    4  -  1 2   3     4

Vannak még ennél is komplikáltabb aszimmetritások is, melyek szabályrendszere csak egy egész dallam lefutása alatt értelmezhetők. Ilyen például a mezőségi akasztós dallamok, ahol túl a sorokon belüli sánta ritmikán, az utolsó sor végén külön gyorsítások bonyolítják a helyzetet.

4.4 A zenei 2/4-et hangsúlyozó vonások (esztamm, vagy „un CA un CA). Rendívül gyakori kíséreti mód. Mondhatjuk, hogy épp erről a kíséreti módról nevezték el hangszerünket kontrának. A 4/4 –es ritmusképletekben a zenei 1 és 3 a hangsúlyos. Ezeket a ritmuspontokat mindig valamilyen basszushangszer, általában a bőgő hozza. A zenei 2-4 –et pedig a brácsa. Az ilyen kiséreti mód kétszerezi a zene ritmusát, vagy úgy is mondhatjuk, hogy részletezőbbé teszi azt. Kétféle esztammot, tehát kettőt-négyet játszó vonásnemet különböztetünk meg. A rövid és a hosszú esztammot. A kettő közötti különbség nevükben rejlik. A rövidesztamm általában igen rövid ideig szól. Néha csak úgyszólván megpöccintjük a húrokat a vonóval. Más esetekben azonban jól hallható rövid vonásként érzékelhető. Lehet levegőből, de lehet a húrokra szorított vonóval is indítani. A hosszú esztamm ezzel szemben hosszú ideig tartó vonást jelent. Renkívül fontos az esztamm ritmuspontok JÓ elhelyezése a zenei 1 és 3 között. Ha jól megfigyeljük, nem pontosan középre esnek, hanem általában kissé késni szoktak velük. Ennek egzakt meghatározása lehetetlen. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy sok zenehallgatással lehet kialakítani a belső óránk kívánatos „pontosságát”. Ha a legelső zenei „1” után azonnal megszólaltatjuk az esztammhangsúlyt, ezzel azonnal meghatározzuk a zene tempóját is. Ezért célszerű megvárni a hegedűs játékából néhány taktust. Megértve és megismerve az általa beállított, diktált tempót, valószínűleg helyesen fogunk belépni. Egy jó kontrás könnyedén és észrevétlenül képes befolyásolni a zene tempóját és feszességét. Egy idevágó történet szerint egy jó roma kontrás akár a RÁDIÓban hallott zene tempóját is el tudja „vinni”. A mondat természetesen nem szó szerint értendő, de jól kifejezi a lehetőségeket.

4.5 Speciális, összetett és kevert vonások
A fenti vonások gyakran keverednek egymással, azaz egyidőben több vonáselem is alkalmazható egy újabb, jobb ritmusképlet meg-valósítása érdekében. A valóságban előforduló összes variáció ezen keretek között felidézhetetlen, mégis felsorolnék néhány tipikus esetet.

A négyes dűvő lényege az, hogy lefelé és felfelé vonáskor is egyetlen vonóirányon belül négy ritmuspontot szólaltatunk meg. Lefelé 1-2-3-4, felfelé 5-6-7-8. Természetesen a megszólaló nyolc hangsúly nem egyforma erővel szólal meg. Leggyakoribb esetben az 1,3,5,7 a hangsúlyos és a 2,4,6,8 inkább visszhangként hallhatóak a laza csukló mozgása következtében. Ennél érdekesebb és izgalmasabb a helyzet, ha a 2,4,6,7,8 –as ritmuspontokat hangsúlyozzuk erőteljesebben. A szászcsávási zenekar Csángáló nevű kontrása ennek a vonásnak a nagymestere.

A lassabb tempójú megszakított sántadűvő sokféle módon változtatható komplikáltabb vonássá. Általában a középen létrehozott újabb hangsúly léte teszi izgalmasabbá a ritmikát. Így keletkezhetett a különböző ritkamagyarok, vagy a mezőségről ismert szökős vonásai is.

A gyorsabb tempójú szegényes férfitánc kísérete a legényesvonásból eredeztethető. Úgy alakult ki, hogy a megszakított sántadűvő vonásának végei után, pontosan a megszakítás idejébe egy rövid, újabb ritmuspontocskát helyeznek el a vonófordítás elé. Ezzel rendkívül pattogóvá válik a zene

4.6 A sokféle vonásnemről röviden.
Láthatjuk, hogy sokfajta vonás létezik. Próbálgassuk a fenti vonásokat egyszerű akkordpárokkal. A különböző vonások pontos alkalmazása a szaktanfolyamok feladata legyen. Mi most a vonókezelés adta ritmizálási lehetőségeket tekintettük át. Célunk az, hogy a tanulni vágyó minden alapvető vonásfajtát megismerjen és ezáltal bármely új ismeretlen vonást a helyére tudjon tenni és ki tudjon gyakorolni.

5 További akkordok haladóknak

Az alapakkordok, tehát a 12 dúrakkord ismerete után érdemes további harmóniákat is megtanulni, hogy túl a mezőségies hangzáson más-fajta zenéket is lekísérhessünk.

5.1 A 7-es akkordok Más szóval vezetőakkordok. Funkciójuk az, hogy a fület és a kezet a következő akkordra állítsa. Leggyakoribban a melódia főhangjai előtt szokás őket alkalmazni, például bizonyos zenei sorok végén. A G7-es akkord C-re, az A7-es akkord D-re, a H7-es akkord az É-re vezet. Ebből látható az a törvényszerűség, hogy bármely 7-es akkord a nála magasabb kvárt alaphangú dúr akkordra vezet, mintegy azt előlegezi meg. Ez a funkcionális harmonizálás alapja.

5.2 A moll akkordok A moll szó lágyat, puhát jelent. A kemény, világos hangzású dúr akkordoktól annyiban különböznek, hogy az alaphangra nem nagytercet, hanem kistercet kell számolni és játszani. C-dúrban C-E-G hármas szólal meg. A C alaphanghoz képest az E hang nagyterc távolságra van. Ha Cmollt szeretnénk játszani, az E hangot félhanggal lefelé kell módosítani. Így a C alaphangtól számított távolsága kisterc lesz. Magyarán esz hang, tehát mollhangzást kapunk. Ezen analógiával kiszámolhatjuk, hogy a D-dúrban a nagytercet képviselő fisz hangot kell f hangra módosítani, hogy d-moll-t kapjunk. Fenti esetekben hangszerünkön ez annyit jelent, hogy a nagytercet fogó ujjunkat egy félhangnyival lefelé kell vinnünk. A fogástáblázatot alapul véve tanuljuk meg a moll harmóniák képeit és rögzítsük fejünkben és kezünkben az újabb fogásokat.

5.3 Gyakran előforduló akkordfüzérek (sémák) Az alább felsorolt füzéreket soronként ismételgessük, amíg biztonsággal nem tudjuk őket. Célszerű ezeket jól megtanulni, mert ezek a leggyakrabban előforduló akkordváltások későbbi bonyolultabb melódiák lekísérésekor. Akkor már egyéb feladatokra tudunk majd összpontosítani. Szükség lesz rá. Tehát néhány egyszerű séma:

G G C C G G C C
G G7 C D7 G G7 C D7
E E A A E E A A
E E7 A H7 E E7 A H7
A A D D A A D D
A A7 D E7 A A7 D E7
G G C C G G C C G G C C E E A A
G G7 C D7 G G7 C D7 G G7 C H7 E E7 A D7
G G C C G G C C G G C C E E a a
H H E E H H E E
D D G G D D G G D D G G H H E E
D D G G D D G G D D G G H H e e
C C F F C C F F C C F F A A D D
F F B B F F B B F F B B D D G G
F F Esz Esz F F Esz Esz F F Esz Esz G G C C
Fisz Fisz H H Fisz Fisz H H
Cisz Cisz Fisz Fisz Cisz Cisz Fisz Fisz

5.4 Hangfelvételek lejegyzése

Kezdetben megoldhatatlan vállalkozásnak tűnik. Később, amikor már megismerjük játék közben bizonyos akkordok jellegzetes hangját, felvételek hallgatása közben is rá- ráismerünk néhány harmóniára. Ezen a ponton érdemes foglalkozni a kérdéssel. Célszerű úgy kezdeni a dolgot, hogy a felvétel többszöri meghallgatása után meghatározzuk a sorok számát és soronként pedig az ütemek számát. Rajzoljuk meg egy lapra a sorokat és benne az ütemek helyeit, majd a felvételt hallgatva próbáljuk őket tartalommal megtölteni. Először csak a bizonyosnak hallott akkordokat töltsük ki és használjunk kezdetben ceruzát. A felvételt mind többször meghallgatva egyre teljesebb lesz a kép. Ha már csak néhány hangzat hiányzik, elhangzásukkor célzottan arra kell figyelni, hogy milyen hangokat hallunk meg belőlük. Az előtte és utána megszólaló akkordok is segíthetnek a megfejtésben, de maga a kísérendő melódia is. Ha valamit végképp nem hallunk meg, vegyük a hangszert és próbálgassunk odaillő akkordokkal kísérletezni. Az esetek nagyrészében egyszercsak beugrik a felismerés, hogy EZAZ ! A lejegyzéshez szintén gyakorlat kell. Nem megy egyik napról a másikra.

6. Fogástáblázat

A képekett nézegetve próbálgassuk a különböző akkordok fogásait a hangszeren. Először természetesen az egyszerű dúr-akkordokat, később a 7-eseket, mollokat, végül a többit. Előfordul, hogy egy harmónia többféleképpen is megfogható. Ennek az az értelme, hogy nem mindig ugyanazt a fogást használjuk. Az alábbi képek teljes táblázata is letölthető! <<< kontraiskola.xls >>>

Minden akkord neve alatt először az üres húrok hangjainak felsorolása található (GDA). A bal szélen mindhárom húrra kiszámolt hangok felsorolásai találhatók. Az egyszerűség kedvéért az ász hang helyett a G#, esz hang helyet a D# jelölést alkalmaztam. Bármely kiválasztott akkordnévre kattintva annak hangja megszólaltatható, ha a táblázathoz tartozó hangfájlok közös mappában vannak ezzel a táblázattal.

Akkordok fogástáblázata

Alábbi akkordpárok mindegyikét legalább tízszer ismételgessük önmagukban. Kezdetben lassan, tehát legalább két vonóhúzás jusson minden akkordra! Ha már könnyedén megy a fogásváltás oda-vissza, akkor minden váltás után kezdj új vonóirányt is. Később a tempó is növelhető, sőt akár egy vonásirányon belűl a dűvő két hangsúlyának mindegyikére válthatsz akkordot.

A népi vonószenekari repertoárban közismert dallamok kíséreteinek lejegyzései következnek. A lejegyzések egy lehetséges verziót mutatnak elsősorban oktatási céllal. A későbbiekben javallott az eredeti felvételek tanulmányozása és saját lejegyzések készítése, majd azok alkalmazása. Minden dallam címsorában jobboldalt piros szám jelzi, hogy egyetlen leírt akkord hány hangsúlyon keresztül szóljon.

Az itt közölt mezőkölpényi kíséretek dallamai, hegedűs szempontból elkészített kisfilmek formájában megtalálhatók a jutubon. Keresőszavak:
"mezokolpenyi hegeduorak" Ezt a viszonylag ismeretlen anyagot jó szívvel ajánlom a kezdők figyelmébe az egyértelmű harmonizálási sémák miatt.

7. Névjegy

Bartha Ágoston
Tel-sms: +36 20 9 392 397
E-mail:agoston@musicart.hu
www.musicart.hu/agoston
SKYPE nevem: barthaagoston

Szánthó Zoltán - A prímkontra

forrás: folkradio.hu
file: szantho_primkontra_akkordok.jpg

Bevezetés a prímkontráról: A Szászcsávási Zenekar több kiadványán is hallgatható a prímkontra¹ nevű kísérőhangszer: néhol a közismert háromhúros erdélyi kontra mellett, néhol pedig a hegedű kíséretében önállóan² is. A prímkontra a hegedű átalakításával készíthető; hasonlóan, ahogy a klasszikus négyhúros brácsa is pillanatok alatt átalakítható az Erdélyben közismert háromhúros kontrává. A hegedű e² - a¹ - d¹ - g húrjai közül leveszik az e²-t, a három húrt pedig a láb egyenesre vágásával, vagy papírból hajtogatott kis alátétekkel egy síkba emelik 

EZUTÁN: egy érdekes történeti rész következik személyek visszaemlékezéseivel.

Majd, elmélet:
Az elmélet érdekes módon vezeti végig a használt hangokat, a prímkontra játék érdekességeit.
Egy használható kép innen:

Az oldal alján ZENEI példák is találhatóak.

Lefelé folyik a Tisza kotta, dalszöveg

FFCF FFCF GGGG CGCC

FFAD BBDD GGDD EEAA

Lefelé folyik a Tisza

  Lefelé folyik a Tisza,
  Nem folyik az többet vissza,
  Rajtam van a rózsám csókja,
  Hej, ha sajnálja, vegye vissza.

  Derül, borul a Dunáról,
  Jön szeretőm a tanyáról,
  Emelgeti kis kalapját,
  Hej, velem kedvelteti magát.

  Ne emelgesd a kalapod,
  Ugy is tudod, tiéd vagyok,
  Nem a vásárba’ vettelek,
  Hej, rózsabokorról szedtelek.

  Sugár magas az új torony,
  Bele akadt az ostorom,
  Akaszd ki kedves galambom,
  Hej, piros orczád megcsókolom.

  Vásárhelyi templom előtt
  Három águ almafa nőtt,
  Hej de bodor a levele,
  Hej, Samu a szeretőm neve.

  Esik eső karikára,
  Barna babám kalapjára,
  A hány eső esik rája:
  Hej, annyi csókot adok rája.

  Haragszik a rózsám anyja,
  Hogy énhozzám jár a fia;
  Ha haragszik, tegyen róla,
  Hej, vessen békót a lábára.

  Vessen békót a lábára,
  Pányvázza ki a mályvára,
  Pányvázza ki a mályvára,
  Hej, viola-szin pántlikára.

forrás: nepdalok.blogspot.hu

Szennyes ingem kotta, dalszöveg

01:15-től

AEEE GFEA DDDD GGCC
CDCG GGCC CDCE AEAA

Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezőségen lakik anyám.
Nincsen fája se hamuja,
hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd hogy én szennyes vagyok,
mert szívembe' nincsen mocsok!
Az az egy pecsét benne van,
szeretlek én rózsám nagyon.

Itt is terem sok szép virág,
madár dalol, szép a világ.
De az mind semmit ér nekem,
ha a babám nem ölelem.
Es' az eső szép csendesen,
ne sírj rózsám keservesen!
Ne sírj rózsám keservesen,
majd megsegít a Jóisten.

forrás: zeneszoveg.hu

A vonósbanda hangszerei: hegedű, kontra, bőgő

forrás: kakics.eu

A legtöbb laikus ember számára elsődlegesen e hangszerekből álló együttes jelenti azt a formációt, amely a magyar népzene megszólaltatásához szükséges. Pedig hangszeres népzenénken belül a pénzért vagy egyéb szolgáltatásért másokat zenével kiszolgáló hivatásos zenészek mellett nem szabad megfeledkeznünk a zenei önellátásról sem. Amikor a pásztor önmagának furulyázott, vagy szűkebb társaságát szórakoztatta dudazenéjével, nem szolgáltatást végzett, ahogy a citerázgató alföldi parasztember sem. Azonban népzenénk vonós hangszereiről beszélve a hivatásos zenészek – akik alatt az elsősorban zenélésből élő embereket értjük – megkerülhetetlenek. Bő kétszáz éve annak, hogy a kenyerüket zenével keresők, mindenekelőtt a cigányzenészek munkálkodása nyomán kialakult a hegedű – kontra – bőgő ma már „klasszikusnak” mondható társulása.

A magyar nyelvterület vonós hangszerekre épülő hagyományos összeállítású zenekarát leginkább cigánybanda, cigányzenekar néven nevezzük. Bár a 19. század második felétől a nem cigány parasztság is alkalmazta e felállást, történeti okokra vezethető vissza, hogy miért éppen a cigányság nevét őrzi az elnevezés.

Európa bölcsőjében, az ókori Görögországban, a szórakoztató zenélés, a zene szolgáltatása a rabszolgák feladata volt – akárcsak a bibliai Salamon udvarában, vagy a római császárok udvarában -, szabad emberhez méltatlan, megvetett foglalkozás. Arisztotelész szerint, aki nem rabszolga, de zenét szolgáltat, az vagy részeg, vagy tréfál. Ez a szemléletmód olyan mélyen élt a közgondolkodásban, hogy még a 17. századi Magyarországon is érződött hatása. Nem véletlen, hogy a többségi társadalom peremén élő cigányság vált a magyar urak zenei szolgáltatójává, akiknek előbb jobbágyaik voltak, később patronáltjaikká váltak a zenészek. Még a 18. századi magyar cigányzenészek egy része is házi szolgálatban működött egy-egy báró, vagy gróf udvarában. Egy 1600-as évekből származó forrás szerint „majdnem minden magyar nemes embernek van egy hegedűs, vagy lakatos cigánya”.

A bő kétszáz éve polgári, úri környezetben, városi vendéglőkben játszó cigánybandák zenei szolgáltatása a divatot követte. Olyan zenét játszottak, amilyent kértek tőlük. Ők voltak azok, akik legelőször vették át, és építették repertoárjukba az európai szórakoztató zene újabb és újabb hullámát. Folyamatosan képezték magukat, sok esetben nyugat-európai országokban is jártak fellépni és tanulni is. Zenéjükben gyakoriak voltak a virtuóz cifrázatok. A városi cigányzenészeket utánozták a falusi cigánybandák is, akik szintén fő foglalkozásuknak tekintve a kiszolgáló zenélést, a közönség igényeit elégítették ki. Többnemzetiségű környezetben gyakori jelenség volt, hogy ugyanazok a zenészek több etnikum zenei igényeit is kiszolgálták. Ismerték és játszani tudták a magyar, a román, a zsidó, az örmény, a szerb, a horvát, a szlovák, stb. táncokat is.

A 19. század előtt ritkán fordulhatott elő, hogy egy nem cigány parasztember hegedüljön, és fordítva: a cigányzenésznek rangon aluli volt bármelyik paraszti, vagy pásztorhangszer. A század végétől azonban a cigánybandák szolgáltak követendő mintául azoknak a parasztbandáknak, akik – bár nem hivatásos zenészként – vonós hangszereket vettek kezükbe. Mivel a parasztbandák félhivatásos zenészei a szórakoztató zenélést egyéb munkájuk mellett űzték, társadalmi megbecsülésük nagyobb volt, de a gyakorlásra szánt idejük kevesebb, mint a hivatásos zenészeknek. Ez okozhatta azt, hogy a parasztbandák repertoárjában késleltetve és visszafogottabban jelentek meg a divat hullámai. Nem törekedtek a divat diktálta harmonizálásra, vagy a gazdag cifrázatokra. Elsősorban a környezetük által ismert énekelt dallamokat játszották, viszonylag egyszerűen.

A vonószenekar minimális összetétele három hangszert kíván: hegedűt, kontrát és bőgőt, azonban alkalomadtán a zenekar kiegészülhetett cimbalmossal, még egy dallamjátszó hegedűvel, még egy kontrással, klarinétossal. A háromtagú együttesben a hegedűs (prímás) csak dallamot játszik, miközben a kontrás egyenes pallójú hegedűn – vagy inkább brácsán – a megfelelő ritmus szerint harmóniákkal, a nagybőgős basszussal kíséri.

A hegedű szót mai értelmében a 16-17. századtól kezdve használjuk. Ez idő előtt a hegedős énekmondót, a hegedő (hejgető?) pedig mint gyűjtőnév, sokféle hangszert – kobzot, lantot, citeraféléket, cimbalmot, sőt fúvós hangszereket is – jelentett. Erdélyben a hegedűre a muzsika, mozsika elnevezés terjedt el.

Bár régebben előfordultak házi készítésűek is, később szinte csak gyári hangszereket használtak. A mai népi hegedűk szerkezete ugyanolyan, mint a modern szimfónikus zenekari hangszereké, legfeljebb kisebb változtatásokat végeznek a gyári hangszereken: átszőrözik a vonót, gyantát készítenek hozzá, vagy éppen balkezesre alakítják. A gyimesi csángóknál elterjedt átalakítási mód, hogy rezonálóhúrt, zengőhúrt szerelnek a fogólap alá, amely a többi húrral együtt rezegve dúsítja a hegedű hangját. A vonó szőrözéséhez lófarokszőrt vágnak, lehetőleg mén farkából, mert az alkalmasabb, ugyanis a kancák vizelete gyengíti a szőr tulajdonságait. A gyimesi muzsikához kb. másfélszer annyi szőrt használnak, mint másutt, ezzel igen erős hangot érnek el. A hegedűtől megkívánt hangerő szükségessé teszi a vonó gyakori gyantázását. A hegedűsök régebben a gyantát maguk készítették: fenyőfáról lekaparták, tűz fölött megolvasztották, majd hagyták egy darabban kihűlni.

A közönséges hegedűtől hangolásában különbözik a kalotaszegi és közép-erdélyi zenészek kíséretet játszó három húros kontrája, amelynek húrjai g d’ a hangolásúak. Használhatnak ilyen hangolású hegedűt és brácsát is kontraként. Annak érdekében, hogy a kontrás mindig hármashangzatot játszhasson a húroknak azonos magasságban, lapos pallón kell feküdniük. A szabvány szerinti négyhúros brácsán, mivel domború húrlába van, azonos időben csak kettő hangot tudnak megszólaltatni. Azokon a területeken ahol ezt használják (pl. a Dunántúlon), kettőshangzatokkal kísérik a dallamot.

A vonósbanda basszushangszere a bőgő, egyéb elnevezésében gordon vagy gardon, amelyen a tánczenében általában az akkordok alaphangját játsszák. A kisebb, falusi cigánybandák régebben kisbőgőt használtak, Erdélyben is többnyire csellót, vagy cselló nagyságú, házi készítésű kisbőgőt használtak állatbélből sodort húrokkal, de a 20. század közepe óta szinte mindenhol a nagybőgő terjedt el. Általában három húros bőgőket használtak, de Erdélyben nem volt ritka, hogy a falusi bőgőkön csak két húr volt, sőt, Lajtha László talált még olyan bandát is, ahol a nagybőgőn csak egy húr volt. A bőgősnek elsődleges szerepe a ritmusjátszásban van, a basszushang csak másodlagos, Lajtha László szavaival a bőgős „mintegy dobol (…) Önállósul, s ilyenkor megmarad ugyanazon a hangon, még akkor is, ha a kíséret már más harmóniánál tart.”

A magyar népzene vonós hangszerei elsősorban a hivatásos zenészek hangszerei voltak, mindenekelőtt a cigányzenészeké. Ezek közül különösen a hegedű vált a tánczene és a zajos mulatozások szimbólumává már a 19. század elejére is olyannyira, hogy az egyház és a társadalom hivatalos képviselői nem nézték jó szemmel a hegedülést, „minden okos cél nélküli” dolognak tekintették, a rajta játszókat pedig erkölcsteleneknek és korhelyeknek.

A hegedű játékmódja minden más népi hangszernél kitartóbb gyakorlatot és rátermettséget kívánt meg, nem véletlen, hogy csak azok fektettek bele annyi energiát és tehetséget, akik ezt hivatásuknak választották. Magyarországon ezt nagy többségben csak cigányok tudták vállalni, akik a társadalom középső és alsó rétegeinek zenei igényét szolgálták ki. Ez a zene azonban nem volt külön a cigányságé, hanem – Sárosi Bálint szavaival – „része annak a magyar zenei hagyománynak, mely a nép között dudán, furulyán és egyéb hangszeren vagy éppen vokálisan is megszólalt”.

Felhasznált és további irodalom a témában:

Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek. Kolibri könyvek. Móra Könyvkiadó, Bp. 1986.

Sárosi Bálint: A hangszeres magyar népzenei hagyomány. Balassi Kiadó, Bp. 2008.

Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Jelenlévő múlt. Planétás Kiadó Bp. 1998.

Csuka Tímea: Régi népdalok, népi táncdallamok... ...és egy kis zeneelmélet

forrás: csukatimea.hu
file: Nepdalok_nepi_tncdallamok_2013.pdf

Érdekes összefoglaló:

Tartalom

A bolhási kertek alatt - 33
A kapuban a szekér - 44
Bartók Béla - 8
Béres legény - 67
Beszélgetés a régi népdalokról - 30
C-dúr, A-moll, 1#, 1b - 19
D-dúr, H-moll - 50
Diatónia hercegkisasszony meséje - 12
Diatónia, dúr és moll - 10
El kéne indulni - 49
Elmentek a cigányok - 69
Előadási jelek - 62
Én Istenem, minek élek - 50
Éva, szívem 55
Farsang három napjába 52
Hangkészlet - 3
Hangköz - 17
Hangnemek - 19
Hangsor - 3
Három ugrótánc - 70
Hej, két tyúkom - 38
Hej, rozmaring - 47
Hess, páva - 48
Hídló végén - 56
Hol jártál az éjjel - 59
Hull a szilva - 24
János bácsi, dudáljon kend - 54
Kanásztánc - 38
Kis és nagy szekund - 18
Kodály Zoltán - 68
Komplementerek - 37
Kopogós (Ránki György) 62
Kősziklán felfutó - 8
Láttál-e valaha - 23
Leesett a makk a fáról - 39
Magyar népi hangszerekről - 60
Megismerni a kanászt - 40
Megkötöm lovamat - 41
Módosított hangok - 22
Népi zenekar - 59
Népzenegyűjtésről - 43
Nyújtott és éles ritmus - 45
Pentachordok - 7
Pentaton hangsor és a tiszta kvint - 26
Pista bácsi, János bácsi - 53
Regiszterek - 15
Rondó - 39
Röpülj, páva - 42
Sebő Ferenc - 32
Sej, haj folyóba (Sebő-Weöres) - 31
Széles a Duna - 1
Talalaj, talalaj - 66
Tiszta kvart - 34
Tiszta prím, Tiszta oktáv - 27
Tizenhatodok - 56
Törzshangok a zongorán - 14
Ugrótáncot jókedvemből (Sebő-Weöres)-64
Ütemmutató - 3
Változó ütem - 33
Virágos kenderem - 27
Weöres Sándor - 63
Zenei kulcsok - 16
Zörög a kocsi - 34

Magyar népi hangszerek- A népi hegedű és a kontra, Hang-szer-szám

forrás: jegy.hu

Azokról a húros hangszerekről, amelyeket 17. század előtti elődeink hegedűnek neveztek, viszonylag keveset tudunk. Az Európa-szerte elterjedt pengetett és/vagy vonóval megszólaltatott lantféle hangszerek Magyarországon is ismertek voltak. Ilyen volt a magyar hegedű, amelynek nyaka és teste egy darab fából készült, a hangszertest alakja hosszúkás négyszögű volt. Még a 20. században is előfordult, hogy egy darab fából vésték a hegedű testét, de ennek mintája már a modern gyári hegedű volt. Az utóbbi másfél-két évszázadban a „népi” hegedűk szerkezetüket tekintve ugyanolyan hangszerek, mint a modern szimfonikus zenekarokéi. 

A közönséges hegedűtől hangolásában különbözik a közép-erdélyi és kalotaszegi vonós zenészek csupán kíséretet játszó háromhúros kontrája. Kíséretben amúgy sem használt E-húrt eleve nem tesznek rá, a többi húrját áthangolják. Abból a célból, hogy a kontrás mindig hármashangzatot játszhassék, vagyis a három húrt azonos időben, azonos erővel szólaltathassa meg, a húroknak azonos szinten, laposra faragott pallón kell feküdniük. A hegedű minden más népi hangszernél kitartóbb gyakorlatot, hosszabb felkészülést, rátermettséget kíván. Ezért elsősorban hivatásos vagy félhivatásos zenészek, mindenekelőtt cigányzenészek hangszere.

(Sárosi Bálint nyomán)

(Klasszikus) Brácsa – mélyhegedű hangszeres tanításmódszertani jegyzet

forrás: art.pte.hu
file: 04_melyhegedu_20151006.pdf

Bár klasszikus zenészeknek készült, átfutni érdemes lehet.

Nép brácsa

forrás: google search
file: nepi_bracsa.doc

Az alapfokú mŰvészetoktatás

KÖVETELMÉNYEI ÉS TANTERVI PROGRAMJA

NÉPI BRÁCSA

 (TERVEZET)

Készítette: Árendás Péter

2009

A TANTÁRGY TARTALMI SZABÁLYOZÁSA

TANANYAG

A tananyag meghatározásának szempontjai

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése: a szűkebb értelemben vett tanterv; a tananyag meghatározása évfolyamonkénti felosztásban, egyben a továbblépéshez szükséges Minimális követelmény.

Felhasználható irodalom: ajánlás a felhasználható anyagra, irodalomjegyzék.

A tanszaki meghallgatás és az év végi beszámoló anyagát meghatározó tényezők: A zenei anyag kiválasztását és mennyiségét mindenkor a tanuló technikai képzettsége, zenei érzéke és érettsége határozza meg. Egy tanév alatt az elvégzendő anyag az „A” tagozaton 2, a „B” tagozaton 3 különböző dialektus táncaiból összeállított táncrend, tájegységenként 10-15 népdal zenei kísérete kotta nélkül, 2-3 különböző előadási darab, népzenei összeállítás bemutatása. Ezért évfolyamonként ezt nem jelöljük.

A magyar nyelvterületen gyűjtött népzenei anyagban a brácsa (kontra) különböző típusait találhatjuk meg. A vonós cigányzenekarok és az ezek mintájára alakult parasztbandák terminológiájában a „kontra” szó jelentheti magát a hangszert, de a tevékenységet, a „kontrázást” is. A kontra, mint vonós hangszer többféle lehet: hegedű, brácsa valamint 3- és 4-húros kontra. A népzenében használatos brácsa, kontra fajták:

A 3-húros kontra (mezőségi brácsa)

Ez a vonós hangszerek speciális, módosított formája, amelyen csak 3 húr van. A húrokat tartó lábat egyenesre vágják le, s az így egy síkba került három húr a vonóval egyszerre megszólaltatható.

A húrok hangolása a fogólappal szemben nézve balról jobbra g d¹ a.

Tehát a klasszikus brácsával összevetve itt elhagyják a legmélyebb (C) húrt, és egy oktávval mélyebbre hangolják a legmagasabb A húrt (itt is G-húrt használnak, csak egy nagy szekunddal magasabbra, A hangra hangolják).

Azok a bandák, amelyekben 3-húros kontrát használnak, tapasztalataink szerint többnyire az előadásmód és a repertoár tekintetében is régiesebbek. Ezt a hangszert Bartók Béla említi először a „Népzenénk és a szomszéd népek zenéje” c. munkájában (Népszerű füzetek 3. szám szerk. Molnár Antal, Budapest, 1934.).

Mivel a 3-húros kontrán az akkordokat első vagy második fekvésben játsszák, a gyakorlatban használt akkordok hangkészlete mindössze: g-a¹, azaz egy nóna. Tehát az összes akkord voltaképp egy oktávon belül szólal meg, s ez a „szűk szerkesztés” előnyére válik a harmonizálásnak.

A szűk ambitus, a húrok helyzete és a 3-húros kontrán való játék technikája azt is meghatározza, hogy milyen helyzetű hármashangzatok szerepelnek a kíséretben.

A legtöbb akkordot csak egyféle helyzetben játsszák. Például a D-dúr csak terc-, a B- és H-dúrok csak kvinthelyzetben foghatók le; más akkordok pedig (C-dúr, A-dúr) elméletileg ugyan 2 féle fordításban játszhatók, de a magasabb helyzetet gyakorlatilag nem használják.

Míg a 3-húros kontra dúr- és mollhármasai – alapakkordjai – mindig teljes hármashangzatok, addig a szeptimakkordok és az egyéb négyeshangzatok – érthetően – hiányos akkordokká válnak. Leggyakrabban az akkord kvintjét vagy alapját hagyják ki, tehát a szeptim és a terc szinte mindig szerepel a négyeshangzatban.

Erdély egyes vidékein néhány zenész (pl. Kalotaszegen Sztojka János vagy Marosmagyarón Ursu Alexandru) ennek a 3-húros brácsának egy olyan hangolását is használják, amelyben a középső húr egy oktávval lejjebb hangzik. (D-húr helyett C-húrt helyeznek fel, és ezt hangolják egy nagy szekunddal feljebb D-re)

Hegedű (hegedűkontra)

Nem különbözik a közismert hegedűtől, hangolása: g d¹ a¹ e².

Általában a g-d, ritkábban a d-a húrokon kísérik a dallamot. Ezt hallhatjuk egyes dunántúli (Somogy), Békés megyei román (Elek, Méhkerék), kelet-felvidéki (Gömör, Abaúj) vonós-zene kíséretében, valamint olyan felvételeken, ahol a prímások közül valamelyik áttér a kíséretre (pl. Bonchida, Szatmár, Kalotaszeg).

Kiskontrának is nevezik a háromhúros („mezőségi”) kontrát, ha az A-húr egy oktávval magasabban szól (g d¹ a¹). Szászcsáváson és Szilágyságban találunk rá példát.

Négyhúros („klasszikus”) brácsa

A klasszikus zenében használt brácsa.

A Zenei Lexikon szerint: „a viola a XVIII. század utolsó negyede óta a viola da braccio család alt hangszerének, vagyis a brácsának neve. A klasszikus brácsának ma négy húrja van: c g d¹ a¹ hangolásban, eszerint a hegedűnél kvinttel mélyebben szól.”

A népzenében nem dallamot, vagy tercet játszik a brácsa, hanem a hegedűs dallamát kettős- hármas- és négyeshangzatokkal kíséri.

Ezt a hangszerfajta a legelterjedtebb, az erdélyi Mezőség és Küküllő-mente kivételével mindenütt megtalálható. Érdekes változata Erdélyben, a Sajó-menti falvakban és környékén használatos, speciális hangolású (c g d a) brácsa, melynek mind a négy húrja egy síkban helyezkedik el. Teljesen egyéni a jobb kéz technika, de a legfőbb különlegesség, hogy a brácsás a hüvelykujját is használja a harmóniák lefogásában.

HANGSZERES ELŐKÉSZÍTŐ

1. évfolyam

évi 66 óra (heti 2x30 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Mintegy 10-15 dallam, mondóka megismerése.

Mondókák, gyermekdalok, gyermekjátékok, népdalok, táncok (szóval, énekelve, játszva, táncolva), illetve ezek kísérete énekkel, tapssal, dobogással, dobbal, gardonnal.

A mozgás, a ritmus, a dallam és az anyanyelv összefüggései.

A magyar népzenében jellemző ritmusfordulatok megtanítása (egyenletes-, nyújtott- és élés ritmus valamint a szinkópa).

Kamarazene - ritmust adó eszközökkel, hangszerekkel.

A gyermek ismerjen meg minél több gyermekdalt, népdalt.

Legyen képes - alapfokon - tájékozódni nyelvünk, dalaink, hangszeres zenénk ritmusvilágában.

2. évfolyam

évi 66 óra (heti 2x30 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

(Az előző év anyagának ismétlése.

Ismerkedés a vonós hangszerekkel.

Ritmusképzés rezgőhúrral.

A bőgő (cselló) megszólaltatása

Pengetés egy húron egyenletes lassú, majd változó tempóban.

Mozgás kísérése pengetéssel.

A húr megrezgetése vonóval.

A vonó vezetése egy húron, egyenletes lassú majd változó tempóban.

Hangsúlyozás vonóval.

Egyenletes, majd váltakozó ritmusú hangok játéka.

Különféle vonásmódok (pl. hangsúlyosan, hangsúlytalanul kezdődő, hosszú illetve rövid vonások).

Mozgás kísérése külön játszott hangokkal (két húron is).

A brácsa (kontra, hegedű-kontra) megszólaltatása

A hangszer tartása.

Hangképzés, vonóvezetés egyenletes lassú, majd változó tempóban.

A húrok együtthangzása (húrsíkok), hangzatok megszólaltatása.

Hangsúlyozás, egyenletes és változó ritmusú hangzatok.

Különféle vonásmódok (pl. hangsúlyosan, hangsúlytalanul kezdődő, hosszú illetve rövid vonások).

Mozgás kísérése különjátszott hangokkal.

A hegedű megszólaltatása

A hangszer és a vonó tartása.

Hangképzés, vonóvezetés egyenletes lassú, majd változó tempóban (húrsíkok!).

Mondókák, kiolvasók, gyermekdalok hegedűn (egy, két húron).

A dallamok játéka együttessel.

Az "együtt hangzás" megérzése és megértése.

Mozgás, gyermekjáték, tánc kísérése együttessel.

A gyermek legyen képes megszólaltatni különböző, a zenekari játék szempontjából nélkülözhetetlen vonós hangszereket.

Sajátítsa el a vonós hangszeren történő hangképzés, hangsúlyozás és ritmusjáték alapelemeit.

Legyen képes hangok, és egyszerű dallamok intonálására saját hangszerén, valamint a megismert vonós hangszerek egyszerű megszólaltatására.

alapfok „a” és „b” tagozat

1. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

1. Dél-dunántúli tánczene kísérete "A" hangnemben (ugrós-kanásztánc és lassú csárdás), mintegy 15 dallam ismerete.

2. Széki tánczene kísérete (verbunk, lassú, csárdás, sűrű tempó), 10 dallam.

A hangszerrel való ismerkedés, a hangszer részei.

Hangszertartás, vonótartás.

Alapakkordok, egyszerűbb harmóniaváltások elsajátítása (mintegy 8-10 dúr-moll akkord).

Hangképzés, vonóindítás – hangindítás (pl. pontszerű indítás, lendületből való "szalasztott" vonóindítás, előkés indítás).

Három húr egyszerre történő megszólaltatása.

Tiszta intonálás, akkordfogás.

Vonásnemek, szimmetrikus illetve aszimmetrikus ritmizálással.

Esztam, lassú- és gyors dűvő kíséretek.

Lezárók, indítások (ugrós).

Átmenetek a táncrenden belül (pl. dudálás - ugrós, ugrós - csárdás, lassú - csárdás).

Fogástáblázat elkészítése egyszerű, majd bonyolultabb akkordokkal.

Legyen képes a megfelelő dinamikai, ritmikai váltásokra.

Törekedjen a megtanult tánczenék jó tempóban, lehetőleg kotta nélkül való játékára.

Ismerje a játszott dallamok formai felépítését, hangnemét és harmóniáit.

Tanulja meg a dallamokat énekelni is.

Minimális követelmény

Megfelelő testtartás, hangszertartás, vonótartás.

Az alapakkordok ismerete.

Esztam, lassú- és gyors dűvő kíséretek.

Tiszta intonálás, akkordfogás.

Tudja a dallamokat énekelni is.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

Virágvölgyi Márta: Bogyiszlói népzene. kíséret: Orsós Lajos brácsás         (Budapest 1995) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek,   szerk.: Eredics Gábor

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt sorozat, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Lajtha László: Dunántúli táncok és dallamok II. – Hagyományok Háza

A széki hangszeres népzene (Szerk.: Virágvölgyi – Felföldi) – Jelenlévő múlt sorozat, Planétás Kiadó

Halmos Béla - Virágvölgyi Márta: A széki férfi táncok zenéje        (Budapest 1995) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek,      szerk.: Eredics Gábor

Lajtha László - Széki gyűjtés: Brácsamelléklet Nagy Zsolt lejegyzésében – Hagyományok Háza

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

A bogyiszlói zenekar (Szerk.: Sebő Ferenc) SLPX 18095 Hungaroton 1984.

Lajtha László: Széki gyűjtés

Magyar népzenei dallamgyűjtemény CD-melléklete – Hagyományok Háza

Ádám István „Icsán” és bandája – Széki népzene (Mestereink sorozat) FA-069-2

2. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

1. Dél-dunántúli tánczene kísérete "A" hangnemben (ugrós-kanásztánc, lassú és friss csárdás), mintegy 15 dallam ismerete.

2. Széki tánczene kísérete (verbunk, sűrű és ritka tempó, négyes, lassú, csárdás, porka, hétlépés) 15 dallam.

Tudja és alkalmazza a „kontrán” egyenletes ritmusban, mérsékelten és gyors tempóban is a szimmetrikus és az aszimmetrikus vonásokat (lassú és verbunk).

Lassú és gyors esztam. Lassú és gyors dűvő.

Vonóindítás, vonóváltás, különféle hangsúlyozási módok.

Kezdetben tudatos, később ösztönös alkalmazkodási reflex kialakítása a prímás játékához.

Hallás utáni dallamtanulás.

Ifj. Ádám István kontrás harmónia készlete, harmonizálási módjának elsajátítása.

"Szalasztott" vonóindítás és hangsúlyozás.

Az „előke” tudatos alkalmazása.

A prímás hangsúlyozásának és a különböző tánctípusok tempóinak pontos ismerete.

Énekes dallamok megtanulása szöveggel.

Minimális követelmény

Szimmetrikus és az aszimmetrikus vonások ismerete.

Lassú és gyors esztam. Lassú és gyors dűvő.

Különféle hangsúlyozási módok használata.

Énekes dallamok szövegének ismerete.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

Virágvölgyi Márta: Bogyiszlói népzene. kíséret: Orsós Lajos brácsás (Budapest 1995) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt sorozat, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Lajtha László: Dunántúli táncok és dallamok II. – Hagyományok Háza

A széki hangszeres népzene (Szerk.: Virágvölgyi – Felföldi) – Jelenlévő múlt sorozat, Planétás Kiadó

Halmos Béla - Virágvölgyi Márta: A széki férfi táncok zenéje (Budapest 1995) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Lajtha László - Széki gyűjtés: Brácsamelléklet Nagy Zsolt lejegyzésében – Hagyományok Háza

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

A bogyiszlói zenekar (Szerk.: Sebő Ferenc) SLPX 18095 Hungaroton 1984.

Lajtha László: Széki gyűjtés

Magyar népzenei dallamgyűjtemény CD-melléklete – Hagyományok Háza

Ádám István „Icsán” és bandája – Széki népzene (Mestereink sorozat) FA-069-2

2. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

 Az „A” tagozat követelményein felül

Kalotaszegi tánczene kísérete „A” hangnemben (legényes, csárdás, szapora, verbunk) 5-10 dallam.

Dallamtanulás.

Funkciós harmonizálás a háromhúros brácsán (kontra).

Akkordkészlet bővítése: szeptim- és szűkített akkordok, valamint váltóakkordok.

Több kalotaszegi brácsás vonókezelésének és harmonizálásának elemző összehasonlítása.

Vonózásbeli variációk.

Tempótartás, a prímás játékával való együttmuzsikálás.

Megfelelő zenekari összjáték.

A tanult dialektusok énekelt dallamainak megtanulása.

Minimális követelmény

Szeptim- és szűkített akkordok, váltóakkordok alkalmazása.

Tempótartás, megfelelő zenekari összjáték.

Variációk a vonózásban.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Árendás Péter - Doór Róbert - Mester László: Kalotaszegi legényesek (Magyarlóna) - brácsa,  bőgő melléklet (Budapest 1993, 2000) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Nagy Zsolt: Kalotaszegi népzene I, II. (Brácsa melléklet) (Budapest 1998) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

A bogártelki Czilika-banda – Kalotaszegi népzene, Szerk.: Pávai István HHCD 003-004

Kalotaszegi híres prímások – Esküvő Mérában (Fekete Antal gyűjtéseiből 2.) FECD 017

Varga Ferenc „Csipás” – Kalotaszegi lakodalom, Türe 1976 (Fekete Antal gyűjtéseiből 8.) FECD 038

Magyarlóna – Kalotaszegi magyar népzene (Kallós Archívum 2.) FA-075-2

Váralmási Pici Aladár és bandája – Új Pátria 1. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-101-2

Szászfenes – A Muzák – Új Pátria 13. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-113-2

3. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

1. Kalotaszegi tánczene kísérete „A” és „D" hangnemekben (legényes, csárdás, szapora, verbunk) 10-15 dallam.

2. Rábaközi tánczene kísérete „A” hangnemben (dus, lassú és friss csárdás) 10-15 dallam.

Dallamtanulás.

Funkciós harmonizálás a háromhúros brácsán (kontra).

A cimbalommal együtt történő játékmód elsajátítása. A cimbalom, brácsa, bőgő felállású együttesekben a három hangszer szerepköre, egymással való dallami, harmóniai és ritmikai kapcsolata a játék során.

Akkordkészlet bővítése: szeptim- és szűkített akkordok, valamint váltóakkordok Bunyi József, Tóni Rudi, Sztojka János és mások játéka alapján.

Egy dallam harmóniavázán alapuló legalább három-négyféle "akkordozás" elsajátítása és variálása (improvizáció).

Több kalotaszegi brácsás vonókezelésének és harmonizálásának elemző összehasonlítása.

Vonózásbeli variációk.

Tempótartás, a prímás játékával való együttmuzsikálás.

Minimális követelmény

Funkciós harmonizálási készsége.

Szeptim- és szűkített akkordok.

Variált akkordmenetek játéka.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza Árendás Péter - Doór Róbert - Mester László: Kalotaszegi legényesek(Magyarlóna) - brácsa, bőgő melléklet (Budapest 1993, 2000) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Nagy Zsolt: Kalotaszegi népzene I, II. (Brácsa melléklet) (Budapest 1998) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

A bogártelki Czilika-banda – Kalotaszegi népzene, Szerk.: Pávai István HHCD 003-004

Kalotaszegi híres prímások – Esküvő Mérában (Fekete Antal gyűjtéseiből 2.) FECD 017

Varga Ferenc „Csipás” – Kalotaszegi lakodalom, Türe 1976 (Fekete Antal gyűjtéseiből 8.) FECD 038

Magyarlóna – Kalotaszegi magyar népzene (Kallós Archívum 2.) FA-075-2

Váralmási Pici Aladár és bandája – Új Pátria 1. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-101-2

Szászfenes – A Muzák – Új Pátria 13. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-113-2

3. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

 

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

1. Kalotaszegi tánczene kísérete „G” és „B”” hangnemben (legényes, csárdás, szapora, verbunk) 10-15 dallam.

2. Rábaközi tánczene kísérete „D” hangnemben (verbunk, dus, lassú és friss csárdás) 10-15 dallam.

Minimális követelmény

A funkciós harmonizálás magasabb foku készsége.

Szeptim- és szűkített akkordok stílushelyes használata.

A stílus keretein belül ötletesen variált akkordmenetek játéka.

A dallamok és közjátékok magabiztos kísérete.

Felhasználható irodalom

Lásd az „A” tagozatnál.

4. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

1. Marosszéki (Vajdaszentivány és Magyarpéterlaka) tánczene kísérete (verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, cigánycsárdás), elsősorban „D” hangnemben, 10-15 dallam.

2. Magyarpalatkai tánczene kísérete (lassú cigánytánc, ritka csárdás, szökős, sűrű csárdás, korcsos) 15-20 dallam.

Harmonizálás és akkordkészlet összeállítása Horváth Mihály és Ponci Gyula játéka alapján.

Ritmusvariációk.

Vonásnemek elemző összehasonlítása.

Dúros harmonizálás és ennek helyi jellegzetességei.

Vonókezelés elsajátítása, vonásnemek, vonásvariációk.

Kiemelkedő brácsás egyéniségek játékstílusának összehasonlítása, és a különbözőségek tudatosítása: Kodoba Béla, Moldován Emerik, Mácsingó Sándor, Radák Mihály, Kodoba Lőrinc.

Belső hangsúlyozás és aszimmetria a prímás játékához igazodva.

Énekes dallamok megtanulása.

Minimális követelmény

A dúros harmonizálás jellegzetességeinek ismerete.

Belső hangsúlyozás, ritmusvariációk alkalmazása.

Vonásvariációk ismerete.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

Pávai István: Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Árendás Péter - Kozma Gyula: Vajdaszentiványi népzene I. brácsa, bőgő melléklet (Budapest 1993) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

Marosszéki Muzsika – Vavrinecz András gyűjtéseiből HHCD 014- 015

Péterlaki bandavezető – Lunka József (Fekete Antal gyűjtéseiből 4.) FECD 024

Vajdaszentiványi zenekar – Éljen a magyar! (Fekete Antal gyűjtéseiből 7.) FECD 032

Csiszár Aladár - Magyarpéterlaka – Új Pátria 12. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-112-2

Mezőségi magyar népzene - Magyarpalatkai dupla CD (1992) Hungaroton

Magyarpalatkai népzene: Kodoba Béla és bandája, Jánosi András és Fekete Antal gyűjtése BSM 9503 (Budapest 1995) BaSys - Music

Magyarpalatkai banda – Esküvő Mezőkeszüben (Fekete Antal gyűjtéseiből 1.) FECD 008

Magyarpalatkai banda – Esküvő Magyarpalatkán 1984-ben (Fekete Antal gyűjtéseiből 3.) FECD 021

Báré-Magyarpalatka – Új Pátria 3. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-103-2

4. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

 

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Galga-mente népzenéje „A-D” hangnemekben (mars, lassú csárdás, bukós), 15-20 dallam.

Akkordfelbontások négyhúros „klasszikus” brácsán, valamint akkordösszefűzések ("menetek") elsajátítása, szólamvezetés.

Jellegzetes akkordmenetek és vonásnemek elsajátítása, brácsázás és kontrázás közötti különbség.

Stílusos improvizálás, saját variációk kidolgozása.

Énekes dallamok megtanulása.

Minimális követelmény

Akkordfelbontások, szólamvezetés elsajátítása négyhúros brácsán.

Stílusos improvizálás, saját variációk kidolgozása.

A dallamok és közjátékok magabiztos kísérete.

Felhasználható irodalom

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

Unger Balázs: Galga menti vonósbandák – Hagyományok Háza

5. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

1. Magyarpalatkai tánczene kísérete (ritka magyar, sűrű magyar, négyes) 10 dallam.

Vonókezelés elsajátítása, vonásnemek, vonásvariációk.

Kiemelkedő brácsás egyéniségek játékstílusának összehasonlítása, és a különbözőségek tudatosítása: Kodoba Béla, Moldován Emerik, Mácsingó Sándor, Radák Mihály.

Belső hangsúlyozás és aszimmetria a prímás játékához igazodva.

A táncos és a zenekar viszonya: tempók, kiállások.

2. Szatmári tánczene kísérete „A” hangnemben (lassú és friss csárdás, kondástánc, oláhos)

10-15 dallam.

Akkordfelbontások négyhúros „klasszikus” brácsán, valamint akkordösszefűzések ("menetek") elsajátítása, szólamvezetés.

Jellegzetes akkordmenetek és vonásnemek elsajátítása háromhúros kontrán ifj. Horváth András játéka alapján.

Brácsázás és kontrázás közötti különbség a szatmári zenekarok jétákában.

A szatmárököritói, kisari és a tiszakóródi zenekarok játékstílusa.

Stílusos improvizálás, saját variációk kidolgozása.

Énekes dallamok megtanulása.

Minimális követelmény

Belső hangsúlyozás és aszimmetria alkalmazása.

A brácsázás és kontrázás közötti különbség ismerete.

Improvizálás, saját variációk kidolgozása a stílus keretein belül.

Énekes dallamok megtanulása.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

Magyarpalatkai népzene: Kodoba Béla és bandája, Jánosi András és Fekete Antal gyűjtése BSM 9503 (Budapest 1995) BaSys - Music

Magyarpalatkai banda – Esküvő Mezőkeszüben (Fekete Antal gyűjtéseiből 1.) FECD 008

Magyarpalatkai banda – Esküvő Magyarpalatkán 1984-ben (Fekete Antal gyűjtéseiből 3.) FECD 021

Báré-Magyarpalatka – Új Pátria 3. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-103-2

Szatmári bandák (Szerk.: Vavrinecz András, Hans Hurtig) Hungaroton 1995. HCD 18192

Zörög az akácfalevél – Népdalok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből (Szerk.: Joób Árpád) SSB-CD 01

5. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

 

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Bonchidai magyar táncok (lassú és sűrű magyar, lassú és sűrű csárdás)                  10-15 dallam

Bonchidai román táncok (lassú és sűrű csárdás, verbunk és invirtita)                     10-15 dallam

Minimális követelmény

Belső hangsúlyozás és aszimmetria a prímás játékához igazodva.

A brácsázás és kontrázás közötti különbség elemző ismerete.

Stílusos improvizálás, saját variációk kidolgozása.

Énekes dallamok megtanulása.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Árendás Péter - Havasréti Pál: Bonchidai népzene I. brácsa, bőgő melléklet (Budapest 1991) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Hangzóanyagok:

Bonchida-Válaszút – Észak-mezőségi magyar népzene (Kallós Archívum 1.) FA-058-2

6. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

1. Szatmári tánczene kísérete „D” hangnemben (hallgató, magyar verbunk, lassú és friss csárdás, oláhos) mintegy 15-20 dallam.

"Klasszikus" négyhúros brácsán bonyolultabb akkordmenetek "A-D" hangnemekben, a szatmárököritói, a szamosangyalosi és a nyírmadai zenekar játéka alapján.

Brácsaszólam lejegyzése és megtanulása, hangfelvétel alapján.

Vonás- és akkordvariációk improvizatív és stílushű használata.

A kötetlen metrumú dallamok (hallgató) kísérete, dallamkövetés.

Énekes dallamok megtanulása szöveggel.

2. Küküllő menti magyar táncok (lassú, székely verbunk, féloláhos, szökő, szegényes, pontozó), elsősorban Magyarózd, Ádámos és Szászcsávás népzenéje, 15-20 dallam.

A Küküllő-menti dallamkincs és a táncok megismerése.

Egyedi vonásnemek Kozák József, Mezei Ferenc („Csángáló”) kontrajátékában.

A környékbeli további zenekarok játékának összehasonlítása (Magyarkirályfalva, Magyarbece, Magyarlapád).

Minimális követelmény

Bonyolultabb akkordmenetek játéka.

Vonás- és akkordvariációk improvizatív és stílushű használata.

Dallamkövetés a hallgató dallamok kíséretében.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

Szatmári bandák (Szerk.: Vavrinecz András, Hans Hurtig) Hungaroton 1995. HCD 18192

Zörög az akácfalevél – Népdalok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből (Szerk.: Joób Árpád) SSB-CD 01

A magyarbecei Kulcsár Ferenc bandája – Szerk.: Pávai István HHCD 011-012

Ádámosi banda – Sövényfalvi lakodalom 1980-ban (Fekete Antal gyűjtéseiből 5.) FECD 025

Szántó Ferenc – Magyarbece (Mestereink sorozat) FA-040-2

Szászcsávás Band – Transylvanian folk music Szerk.: Szánthó Zoltán

Szászcsávás Band 3. – Thermal Comfort Kft. 1998. Szerk.: Szánthó Zoltán

Szászcsávás-Szászbogács – Új Pátria 10. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-110-2

6. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

 

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Gömör népzenéje „A-D” hangnemekben (verbunk, hallgató, lassú és friss csárdás) 15-20 dallam.

Stílusos játékmód, elsősorban az alsókálosai, a szilicei és az osgyáni zenekarok játéka alapján.

Hegedűkontrával és „klasszikus” brácsával történő gyakorlás.

Vonókezelés, jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Énekes dallamok megtanulása szöveggel.

Minimális követelmény

A kötetlen metrumú dallamok (hallgató) kísérete, dallamkövetés.

Játék hegedűkontrával, és brácsával.

Énekes dallamok megtanulása szöveggel.

A dallamok és közjátékok magabiztos kísérete.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

Varsányi Ildikó: Gömöri népzene (Budapest 1994) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, (A bevezető tanulmányt írta: Agócs Gergely) szerk.: Eredics Gábor

 

ALAPVIZSGA KÖVETELMÉNY

„A” tagozat

Dél-dunántúli táncok (3-3 dallam ugrós, lassú- és friss csárdás)

Széki táncrend 7-8 percben (magyar, sűrű- és ritka tempó, lassú és csárdás)

Magyarpalatkai táncrend (ritka és sűrű magyar, lassú cigánytánc, csárdás, szökős és sűrű csárdás)

„B” tagozat

Széki táncrend 7-8 percben (magyar, sűrű- és ritka tempó, lassú és csárdás)

Szatmári táncok (verbunk, 3-3 dallam oláhos, lassú és friss csárdás)

Kalotaszegi táncok (3-3 dallam legényes, lassú csárdás és szapora)

 

 

TOVÁBBKÉPZŐ „A” és „B” TAGOZAT

7. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Gömör népzenéje “D” hangnemben (verbunk, hallgató, lassú és friss csárdás) 15-20 dallam.

Stílusos játékmód, elsősorban az alsókálosai, a szilicei és az osgyáni zenekarok játéka alapján.

Hegedűkontrával és „klasszikus” brácsával történő gyakorlás.

Vonókezelés, jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Énekes dallamok megtanulása szöveggel.

Minimális követelmény

Vonókezelés, jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Együttműködés, alkalmazkodás a társas zenélésben.

A zenekari hangzás arányai iránti érzékenység.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

Varsányi Ildikó: Gömöri népzene (Budapest 1994) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, (A bevezető tanulmányt írta: Agócs Gergely) szerk.: Eredics Gábor

8. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Ördöngösfüzes népzenéje (lakodalmi zene, cigánytánc, lassú és sűrű csárdás, ritka magyar, sűrű fogásolás, verbunk) 15-20 dallam.

Stílusos játékmód elsajátítása Mezei Ferenc zenekarának játéka alapján.

Mezőségi lakodalmi szokások megismerése.

Vonókezelés, speciális ritmusok és jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Énekes dallamok megtanulása szöveggel.

Minimális követelmény

Vonókezelés, jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Speciális ritmusok játéka.

Magas fokú együttműködés, alkalmazkodás a társas zenélésben.

A zenekari hangzás arányai iránti fokozott érzékenység.

Felhasználható irodalom

 

Könyvek, füzetek:

Nagy Zsolt - Havasréti Pál: Ördöngösfüzesi népzene brácsa-bőgő melléklete – Hagyományok Háza

Hangzóanyagok:

Ördöngösfüzes – Mezőségi magyar népzene (Kallós Archívum) FA-081-2 Nagy Zsolt - Havasréti Pál: Ördöngösfüzesi népzene CD-melléklete – Hagyományok Háza

8. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Bonchidai magyar táncok (lassú és sűrű magyar, lassú és sűrű csárdás)                  10-15 dallam

Bonchidai román táncok (lassú és sűrű csárdás, verbunk és invirtita)                     10-15 dallam

Stílusos játékmód, elsősorban Kalló János játéka alapján.

Hegedűkontrával és „klasszikus” brácsával történő gyakorlás.

Vonókezelés.

Minimális követelmény

Vonókezelés, jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Brácsa és más kísérőhangszerek (pl. cimbalom) együttműködése a zenekarban.

A zenekari hangzás arányai.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Nagy Zsolt: Magyar népzenei dallamgyűjtemény brácsamelléklete – Hagyományok Háza

Árendás Péter - Havasréti Pál: Bonchidai népzene I. brácsa, bőgő melléklet (Budapest 1991) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Hangzóanyagok:

Bonchida-Válaszút – Észak-mezőségi magyar népzene (Kallós Archívum 1.) FA-058-2

8. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

 

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Mezőföld népzenéje „D” és „G” hangnemekben (ugrós, eszközös táncok, lassú és friss csárdás) 10-15 dallam.

Minimális követelmény

Vonókezelés, jellegzetes akkordmenetek megtanulása.

Brácsa és más dallamhangszerek (pl. tambura) együttműködése a zenekarban.

A zenekari hangzás kiérlelt arányai.

Felhasználható irodalom

Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene Pesovár Ferenc gyűjtéséből - Alba Regia Egyesület

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

9. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Kalotaszegi keserves, hajnali nóták és román táncok, 15-20 dallam.

A kötetlen metrumú dallamok (keserves), valamint a rubato hajnali nóták kísérete, dallamkövetés, ritmizálás.

A bánffyhunyadi, a magyarlónai és a mérai zenekarok játékának összehasonlítása.

Minimális követelmény

Rubato dallamok stílusos kísérete.

Tiszta intonáció.

Felhasználható irodalom

Könyvek, füzetek:

A magyar népi tánczene (Szerk.: Virágvölgyi – Pávai) – Jelenlévő múlt, Planétás Kiadó

Vasas Samu – Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek – Gondolat, 1986.

Nagy Zsolt: Kalotaszegi népzene I, II. (Brácsa melléklet) (Budapest 1998) Magyar Művelődési Intézet - Népzenei Füzetek, szerk.: Eredics Gábor

Hangzóanyagok:

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

A bogártelki Czilika-banda – Kalotaszegi népzene, Szerk.: Pávai István HHCD 003-004

Kalotaszegi híres prímások – Esküvő Mérában (Fekete Antal gyűjtéseiből 2.) FECD 017

Varga Ferenc „Csipás” – Kalotaszegi lakodalom, Türe 1976 (Fekete Antal gyűjtéseiből 8.) FECD 038

Magyarlóna – Kalotaszegi magyar népzene (Kallós Archívum 2.) FA-075-2

Váralmási Pici Aladár és bandája – Új Pátria 1. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-101-2

Szászfenes – A Muzák – Új Pátria 13. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-113-2

9. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

 

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Szilágyság magyar népzenéje (figurázó, csárdás és ugrálós), 10-15 dallam

Minimális követelmény

Élénk tempójú táncdallamok kísérete.

Önállóság a harmonizálás terén.

Tiszta intonáció.

Tempótartás.

Felhasználható irodalom

Almási István: Szilágysági Magyar népzene – Kriterion könyvkiadó, 1979.

Szilágynagyfalu-Szilágybagos – Új Pátria 5. (Az Utolsó Óra gyűjteményéből) FA-105-2

10. évfolyam „A” tagozat

évi 66 óra (heti 2x30 perc - egyéni óra)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Galga-mente népzenéje “A-D” hangnemekben (mars, lassú csárdás, bukós), 15-20 dallam.

Minimális követelmény

Mérsékelt és élénk tempójú táncdallamok kísérete.

Önállóság a dialektusnak megfelelő stílusos harmonizálás terén.

Tiszta intonáció.

Tempótartás.

Felhasználható irodalom

Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene LPX 18112-116

Unger Balázs: Galga menti vonósbandák – Hagyományok Háza

 10. évfolyam „B” tagozat

évi 66 óra (heti 2x45 perc)

Zenei ismeretek, a hangszerkezelés fejlesztése

Az „A” tagozat követelményein felül

Kürt népzenéje (verbunk, hallgató, lassú és friss csárdás), 10-15 dallam

Minimális követelmény

Mérsékelt és élénk tempójú táncdallamok kísérete.

Önállóság a dialektusnak megfelelő stílusos harmonizálás terén.

Önállóság a tánczenei folyamat felépítésében.

Felhasználható irodalom

Agócs Gergely - Gombai Tamás: Kürti bandák – Hagyományok Háza

NÉPI BRÁCSA ZÁRÓVIZSGA

„A” tagozat

Rábaközi/ vagy gömöri táncok (verbunk, dus, lassú- és friss csárdás)

Marosszéki táncok 7-8 percben (székely verbunk, sebes forduló, lassú csárdás, korcsos és szöktetős)

Parlando-rubato dallamok (3 dallam kalotaszegi hajnali vagy mezőségi keserves vagy szatmári hallgató)

„B” tagozat

Rábaközi/ vagy gömöri táncok (verbunk, dus, lassú- és friss csárdás)

Marosszéki táncok 7-8 percben (székely verbunk, sebes forduló, lassú csárdás, korcsos és szöktetős)

Erdélyi aszimmetrikus román táncok (2-2 dallam de-a lungu, purtata vagy invirtita)

Az értékelés módja

Az értékelés a tanszaki meghallgatás, az évvégi vizsga és tanszaki hangverseny keretein belül történhet, osztályzattal és szóban.

A vizsgákon a tanár, illetve a tanszak tanáraiból alakult bizottság osztályoz.

A vizsga anyaga a tanult dallamok kotta nélkül történő előadása zenekarral.

Tárgyi feltételek

A tantárgy eredményes tanítása az építésügyi szabványnak megfelelő méretű, jó akusztikájú, szellőztethető tantermek kialakítását igényli a szükséges asztalokkal, székekkel, tárolószekrényekkel.

Tanítási segédeszközök

·      Kétkazettás magnó, CD lejátszó, video-készülék, DVD lejátszó, TV készülék, számítógép.

·      Kottavonalas tábla, kréta, kottatartók, metronóm.

A szükséges hang- és videofelvételek, könyvek, kották.

JAVASLATOK, ÚTMUTATÁSOK

A népi brácsa (kontra) tanítását 8-10 éves kortól már el lehet kezdeni, ilyen korban az előképző javasolt. Mivel a hangszer eleve kísérő szerepet tölt be, ezért a zenekari játék, az együttmuzsikálás az egyéni órák mellett nélkülözhetetlen.

A harmóniai és ritmikai összefüggéseket csak a dallam- és basszus hangszerekkel együtt lehet jól megtanulni. Zenekari játéklehetőség híján kezdetben hangfelvételek kíséretében próbálkozhat a tanuló, felkészültségi szintjének megfelelően. A ritmikai szerepkör szoros összefüggésben van a tánccal, ezért nem haszontalan a tanult dialektusok tánctípusainak tanulmányozása és legalább közepes szintű elsajátítása. A felvételi meghallgatáson a halláskészség mellett különösen fontos a ritmus és mozgáskészség alapos felmérése, hiszen csak meglévő adottságok fejleszthetők.

Természetesen előnyt jelent, ha a tanuló alapfokú hegedűtudással rendelkezik. A főhangszeres tanulmányokkal párhuzamosan másodhangszerként elsősorban a népi hegedűt javasoljuk. Kiemelten fontos a fokozott zenei alkalmazkodó készség megléte, illetve állandó fejlesztése, valamint a hallás utáni játék, a több prímáshoz történő azonnali igazodás gyakorlata.

Már a kezdetektől megfelelő minőségű, jól hangolható hangszert használjon a tanuló. Ezen nem érdemes takarékoskodni. Ugyanez vonatkozik a húrokra is. A vonós hangszeresek számára nincs kellemetlenebb dolog, mint játék közben hangolni.

A brácsához az egész, vagy háromnegyed méretű csellóvonót, a 3-húros kontrához a megfelelő minőségű házi készítésű "népi vonót" javasoljuk, ez utóbbit elsősorban az erdélyi zenék játszásához.

A népi gyakorlatnak megfelelően ugyan az oktatás elsősorban audiovizuális módszerekkel történik, de a tudatos játékhoz, önképzéshez a szükséges elméleti és kottaolvasási ismeretek is fontosak.

A szaktanár a tantervet, illetve a tananyagot a saját belátása és a növendék képességei, felkészültsége, érdeklődése szerint rugalmasan alkalmazhatja, szükség szerint kiegészítheti, bővítheti, egyes témaköröket felcserélhet.

A jó kontrásnak komoly fizikai és pszichikai állóképességgel, figyelemmegosztó készséggel kell rendelkeznie. Ezeket az adottságokat a kezdetektől folyamatosan építeni, fejleszteni szükséges.