Állomány: jav_ISPMN TAnchaz jav 08-05.pdf
„egy alkalomkor, mikor már egy kicsit kezdtem [...] felcseperedni, kezdtem tudni táncolni, van egy öreg bácsi ott benn nálunk a táncba, már vót körülbelül
olyan hatvanéves. Szembeállottam véle táncolni. Hogy én már elbíztam magamat, hogy én tudok táncolni. Azt mondja az öreg, hogy ne, ne, azt mondja […]
Úgy hasba rúgott, hogy beestem az asszonyok közé. Na, akkor gondoltam, hogy
ez már baj, nem kellett volna odaállni egy öregemberrel szembe. állottál volna
a gyermekekkel szembe, nem egy öregemberrel.”1 – emlékezett egyik táncos
történetére a magyarvistai mátyás István „mundruc”.
A fentiek alapján számos
kérdés felmerülhet. A faluközösség milyen belső törvényszerűségei szabályozták a szembetáncolást? A viszonylag durva bánásmód ellenére miért érezte jogosnak mátyás István az öregember reakcióját? Úgy is értelmezhető az idézett
szöveg, hogy mátyás István akkor még nem volt felavatva, azaz nem volt a felnőtt férfitársadalom teljes jogú tagja?
